Főoldal

Kezdetek, tanulmányok

Kromatikus harmonikán, szaxofonon és gitáron játszom. Tizennégy éves koromban kezdtem ismerkedni a harmonikával, és mint oly sokakra, rám is döntő hatással volt a Volt egyszer egy vadnyugat című film. Első hangszerem egy Hohner Piccolo C volt, melyet hosszas rábeszélés után vásárolt édesanyám a ma már csak emlék budai Skála áruházban. Középiskolai tanulmányaimat a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában végeztem, ahol ebben az időben nagy népszerűségnek örvendő blues zene többekre meghatározó hatással volt (iskolatársam volt Hagyó Béla, osztálytársam Fekete Jenő). Bár szerettem, és ma is szeretem a blues muzsikát, hamar elkezdtem kacsingatni más stílusok, legfőképpen a jazz felé. Ezért először fuvolát tanultam, majd Charlie Parker muzsikájának hatására szaxofonozni kezdtem. Pap József tanár úr tanítványa voltam a Postás Zeneiskolában, aki megalapozta jazz-ismereteimet és zeneelméleti tudásomat is. Aztán egy éjszaka a rádió egyik jazzműsorában hallottam egy hangszeren játszani valakit. Akár egy szaxofon vagy trombita, de valahogy hangszínben mégsem az volt. Toots Thielemans volt a művész, aki ezen a hangszeren, a kromatikus harmonikán játszott, és aki a továbbiakban meghatározta zenei tanulmányaimat: elkezdtem kromatikus harmonikán tanulni, majd játszani. Leginkább jazzt játszottam, játszom.

Zenekarok, zeneközeli tevékenységek.

Alapító tagja és vezetője voltam a 80-as évek végi, 90-es évek eleji alternatív zenei mozgalom népszerű együttesének, a Wei Wu Wei-nek, mellyel két lemezem (Ablak egy Tájra, Későre jár) jelent meg. Mainstream jazzt játszó együttesem volt a Wee Dot. A zenekarral nyertünk különdíjat jazzversenyen, magyarországi koncertjén előzenekara voltunk Ginger Baker együttesének, részt vettünk az összes nagyobb magyar jazzfesztiválon, rendszeres szereplői voltunk a magyarországi jazzkluboknak, élő koncertet rögzített velünk a Magyar Rádió, valamint több rádiófelvételt készítettünk. 1995-ben Blue In Blue Out címen megjelent hanghordozónk az első magyar szájharmonika-jazz kiadvány, Offspring című szerzeményem pedig a Harponic Movements harmonikás válogatás-lemezen hallható. A Blue In Blue Out című lemezből annak idején csak kazetta készült, idén újra kapható lesz, de CD formátumban is. A cég működése alatt kromatikus harmonika endorsere voltam a Hohner Music Magyarországnak, majd 2006-tól ismét Hohner endorser vagyok, a CEMID (Kovács László) felkérésére.

Alapító tagja vagyok a Magyar Szájharmonikás Szövetségnek.

Több zenekarban sessionként működtem közre (Satöbbi, Ladánybene 27, Tragédia Dell Arte), felléptem mindkét, a Magyar Rádió által rendezett s rögzített Jaco Pastorius emlékkoncerten. Jelenleg a Hot Club of Hungary zenekarban manouche jazzt játszom, gitáron és harmonikán http://hotclubofhungary.hu. "Alvó" zenekarom a Noémi Bárkája, melyben world-jazzt játszunk, két lemeznyi anyag vár kiadásra, koncertezni nem szoktunk. Flór Gábor Harmonica Summit nevű zenekarommal 2009 áprilisában készült el első lemezem, melyen jazz sztenderdeket játszunk, régi kedvenceimet, júniustól a koncertszínpadokon is találkozhat velünk az érdeklődő. Mindemellett a Café Momus internetes komolyzenei magazinban jelennek meg rendszeresen főként jazz témájú lemez és koncertkritikáim http://www.momus.hu.

Hangszereim

Kezdetben Hohner Piccolo, Blues és Marine Band herfliket fújtam. Első kromatikus harmonikámat még tizenhat évesen vettem, ez egy "The Chromonica" nevezetű, 10 lyukú hangszer volt. Ezután Super Chromonica 48-asra, majd Chromonica 64-esre váltottam. Később a Hohner Music Magyarországnak köszönhetően kipróbálhattam szinte az összes modellt, és így három típusnál kötöttem ki: a Toots Thielemans nevével jegyzett Hard Bopper-nél és Mellow Tone-nál, valamint a Super 64 X nevű négyoktávos modellnél. A Hohner képviselet megszűnése (tulajdonos-váltása) után az endorseri szerződésem befejeződött, de továbbra is maradtam a cég modelljeinél, egészen addig, amíg Pribojszki Matyi mutatott egy Hering 6164 Deluxe harmonikát, és annyira meggyőzött a hangszer, hogy egy jó darabig ezt használtam. Bár a hangszer nagyon jó, hiányzott az a feeling, amit a Thielemans modelek adtak, így visszatértem a Hohner modelekhez (Hard Bopper és Mellow Tone), majd újbóli endorseri felkérést is kaptam, amit örömmel fogadtam. Legújabb szerelmem egy Hohner Chromatic Meisterklasse, ami életem legjobb harmonikája, ezzel vettem föl legújabb lemezemet is. Hangosításra régebben Shure SM58 mikrofont használtam. Utóbbi időben tisztább, csengőbb hangzást kerestem, mint amit a hangszerhez szorított mikrofonnal el lehet érni, és egy Shure 55SH-(kópiá)ra váltottam, egy ideje azonban visszatértem a hangszerhez fogott mikrofonhoz, egy kisméretű, szájharmonikára és beatboxra kifejlesztett dinamikus mikrofont és alkalmanként egy Hohner Blues Blastert használok. Általában saját erősítőt használok a színpadon, mivel tapasztalataim szerint a kromatikus harmonikát sokszor igen rosszul hangosítják, és a kontrollok se mindig megfelelőek. Nem nagyon szoktam effektezni (leginkább csak kevés zengetőre van szükségem), ezért Gallien-Krueger 200MV akusztikus erősítőt (amit egy ideje már sajnos nem gyártanak) használtam több mint 10 évig, gitárra és harmonikára. 2006-ban ismerkedtem meg közelebbről az AER akusztikus erősítőkkel, mind hihetetlen hangzást produkált, de az én kedvencem a Domino2, megdöbbentően jónak bizonyult, 2007-től ezt használtam 2010-ig. Aztán fejlesztettem, azóta az AER PA rendszerét használom nagyobb fellépéseken, és ennek a rendszernek egy aktív ládáját kiegészítve az újonnan megjelent Dual Mix előfokkal a Pocket Tools sorozatból a kisebb helyeken, vagy nem saját hangosítás esetén..

Tanítás

Mivel szájharmonika-oktatás Magyarországon lényegében nincs, a tanulni vágyóknak kevés lehetőségük van. Az én korosztályom még tapasztalati úton, lemezekről, egymástól tanult. Ez is jó módszer, de a tanári segítség sokkal hatékonyabb fejlődést tesz lehetővé. Az évek során nekem is sok tanítványom volt, főleg bluesharmonikások, mivel ez a hangszer természetesen sokkal gyakoribb, mint a kromatikus, és egy éven keresztül Martonosi György zeneiskolájában kísérletet is tettünk az "intézményesített" harmonika-oktatásra. Szerencsére diatonikus harmonikát oktató könyv több is kapható itthon, kiváló magyar és hasonlóan kiváló külföldi művészek művei. Kromatikus könyv azonban még nincs, ezért írtam egyet, mely már lényegében csak pénzre és a megfelelő nyomdára vár (évek óta), de remélhetőleg most már hamarosan a boltokba kerül. Ha nem, úgyis felrakom a netre mérgemben, GNU licensz alatt. :)